Tavaly pusztító torpedó csapódott a mulattatás hadihajójába: a Budapest TV online kiadásán megszűnt a Táncoljuk át az éjszakát Komáromi Pistivel. (Meg nem erősített hírek szerint azért, mert az egykori rendőrzászlósban az FBI meglátta a tökéletes vallatótisztet, akinek a gyanúsítottak megtöréséhez elég csak dalra fakadnia.) A műsorban való szereplés több szigorú kritériumhoz volt kötve. Az adott STÁRok nem léphettek fel, ha 1.: gyermekkorukban nem szenvedtek el súlyos fejsérülést; 2.: rendelkeztek minimális hallással, ellenben orrpolippal nem; 3.: nem egy tengeri süntől sajátították el a hangképzés és a szövegírás művészetét.

Nos, a videón látható művésznő minden kitételnek megfelelt, így hirtelen felindulásból, különös kegyetlenséggel saját képére szabta Madonna La Isla Bonitáját. A pusztító mediterrán életérzés megmaradt, az első taktusok hallatán csak egy hajszál választott el attól, hogy így januárban ki ne feküdjek a retekágyásba egy házi pálinkával teli partivödör társaságában. Aztán megérkezett az ének is, melynek következtében átéltem azt, milyen, amikor egy hegyes orrú flamencocipővel rúgják hasba az embert. Innentől fogva sajnos nem tudtam azért sem lelkesedni, hogy a művésznő hasonlóan csábosan néz a kamerába, mint Sümeghy, mikor a sóletkonzerv drágulását taglalta egy Szomszédok-végi szentenciában.