Mulatós, avagy sírva visít a magyar

A napkeleti bölcseket a csillag, engem a Nóta TV műholdja vezetett el a kis Jézushoz december 24-én. Mondanom sem kell, hogy ők jártak jobban. Ugyanis a karácsonyi mulatós műsorok koncepciója nem más, mint hogy az egész évben pörgő, temetéseken is hejehujázó STÁRok ilyenkor egy csípőprotézises lajhár modorában énekelnek áhítatos(nak szánt) dalokat.

Fásy Ádám karácsonyra való tekintette nem csak lelkét, szemgolyóit is ünneplőbe öltöztette egy SZTK-keretes szemüveg jóvoltából. Van, akinek határozottan előnyösen áll a hasonló viselet. Nos, a Mester hangsúlyozottan nem ez a kategória.

Az Apostol fehér szakállú frontembere talpig pirosban jelent meg a publikum előtt, azonban egy mikulás-imitátorversenyen még a kétévesek is kifütyülték volna. Emberünk sokkal jobban emlékeztetett egy perui drogbáróra, aki a mesterlövészeket megtévesztendő, egy kád paradicsommártásban éli mindennapjait. Azonban a látványnál sokkal megdöbbentőbb volt az a tény, hogy rázendített a Kiskarcsony-nagykarácsonyra. Legközelebb talán a Boci-boci tarka is megérne egy hasonló műgonddal kivitelezett megaláztatást.

Mikor ezt követően Király Viktor belekezdett a Jingle Bellsbe, a konyhába menekültem azzal a célzattal, hogy egy tál rumpuncsba fojtom magam.

Mire visszatértem, már az Eszem-iszom, dínom-dánom c. médiatörténeti diszkóbaleset ment. Bunyós Pityu egy virtigli mulatósdallal indított, ami annyi viszonyt ápolt a karácsony intézményével, mint a műsorvezető inge. Bunyós virágmintás felsőjétől ugyanis nem csak kötőhártya-gyulladást, de szénanáthát is kaptam.

Ezek után a Dupla Kávé pályázott a banális karácsonyi dalok olimpiájának aranyérmére.

Aztán következtek azok a STÁRok, akik a magányosan töltött ünnepről énekeltek egy kitagadott basset hound-tekintetével. A Szega és Fredó duó produkciója alatt kis híján harakirit követtem el egy rúd szikkadt bejglivel.

A hírek szerint a Balaton szépségeit taglaló produkciója után keményvonalas Greenpeace aktivisták vörös festékkel öntötték le V Zolikát. A klipforgatás közben ugyanis több ezer dévérkeszeg ugrott ki a partra, egy hattyú pedig vízibicikli elé vetette magát. Miután STÁRunkat kitiltották Veszprém, Zala, Fejér és Somogy megye összes természetvédelmi egységéről, új célpontot szemelt ki magának. Szerencsére városimázs-építő produkciója a Ki mit Tube-os nevezés dacára sem kapott nagyobb nyilvánosságot, és csak ennek köszönhető, hogy Budapest nem vált egy ördögszekerektől hemzsegő zombifészekké. A videónak vélhetőleg létezik egy vágatlan verziója is, melyben a kétségbeesett árusok sorra deszkázzák be a boltok ajtajait, és a réseken át partvisnyéllel döfködik művészünket. Friss információ, hogy mióta klip napvilágot látott, az ÁNTSZ megbírságolta a dalban említett Király utcai pizzériát, mivel a feltétek között a rajzszeg is helyet kapott. Ám mikor az üzemeltetők bemutatták, miért döntöttek így, a hatóság visszavonta a büntetést.

Kis Grófo maga a muzikális herointúladagolás: már egyetlen dala is bőven elegendő ahhoz, hogy a hallgatóira eszméletlen állapotban találjanak rá a mellékhelyiségben, a színarany vécékefe mellett egy roma keresztelőn. Most azonban irgalmat nem ismerő módon két újkeletű mesterművet is az olvasók nyakába zúdítók tőle:

Bella Ciao

El sem merjük képzelni, mi járhatott STÁRunk fejében, mikor úgy döntött, hogy ezt a szerzeményt kíméletlen kisgrófósítási eljárás alá vonja. Talán, hogy szicíliai dzsigolókról szól, akik túzokbőr cipőjük fényével megvakítják a diszkóban a csóró bunkókat. Mindenesetre ha az olasz partizánok anno ezzel a verzióval rukkolnak elő, akkor a történelemkönyvek ma negyed oldalon össze tudnák foglalni a fasizmus történetét. Mellesleg aki egy hasonló dallal lep meg valakit születésnapja alkalmából, attól kitelik, hogy legközelebb övsömörrel vagy kioperált orrpolippal ajándékozza meg barátját.

Gyerünk, énekeljünk együtt

Borítékolható, hogy a No Roxa Áj és a Lej Mamo Lej már sutyiban valamely harmadik világbeli állam hivatalos himnusza. (Hogy melyiké, arról csak találgathatunk, azt azonban megkockáztathatjuk, hogy az ominózus ország címerében oroszlán, egy piros nyeles fésű és egy demizson is megtalálható.) Az "élni tudni kell" téma azonban kiapadhatatlan ihletforrás Jolly és Kis Grófo számára, akik ezúttal egy harmadik mulatósgólemet, Bódi Csabit is felsorakoztatták maguk mellé. A mű üzenete egyértelmű: Napszemüveg, fagyikék zakó, textilöblítő színű koktélok, és máris buknak ránk a bulák a csopaki szabadstrandon. (A Földet tanulmányozó idegen civilizációk azonban valószínűleg mindezt hadüzenetként fogják értékelni.)

Ha egy pszichiátriai konferencián ismertetnem kéne a bipoláris depresszió extrém eseteit, hazai mulatós STÁRokat állítanék ki szemléltetőeszközként. Tudniillik, ha éppen nem mulatnak, akkor olyan világfájdalmat sugároznak ki az éterbe, melynek hatására a Disney-állatkák is gyomorkeserűvel kísérnék le a Xanaxot. Köztes lelkiállapot esetükben nem létezik, elképzelhetetlen pl. hogy egy művész a műtrágya-előállításról énekeljen tökéletes pókerarccal. Jelen esetben L Miki és Ipszilon Erzsi tömény melankóliájában osztozik velünk: csakhogy míg az ő lelki fájdalmukat a befogadó bizony intenzív fizikai fájdalomként éli meg. A posztmodern Csehov-drámában Erzsipszilon kituszkolja Elmikit közös otthonukból, mivel az nem mázoltatta elég ízléstelen színűre a nagyszoba falát. Az állatvédő férfi viszont azt sérelmezi, hogy Erzsipszilon ruhájának alapanyaga két órája még egy lábszárcsontot majszolt az állatkertben. A puncit formázó tükör előtti éneklés jótékony spirituális hatását azonban már az aztékok is ismerték, így a pár négypercnyi vergődés után rájön, hogy párosan szép az élet.

A Nóta TV latinos dalokban utazó STÁRjai vélhetőleg mindent megtettek már érte, hogy Közép- és Dél-Amerika kereskedelmi embargóval sújtsa Magyarországot. Jelentjük, V Zolikának köszönhetően már a kolumbiai a kokainszállítmányokat is letiltották, ugyanis a kartellek szerint egy ilyen ország nem szorul rá további tudatmódosításra. És bár a zene vérpezsdítően latinos, az életérzés 100%-ig magyar. Művészünk ugyanis a Balatont szeretné éltetni, mit sem törődve vele, hogy amennyiben valaki ilyen hangokat énekel a magyar tengerbe, ott tömeges angolnapusztulás várható. Azért pedig a lángosos nénit is külön elismerés illeti, hogy hasonló dallamok hallatán nem dolgozta bele STÁRunk arcát a forró olajba. Életellenességi mutatók tekintetében Zolika produkciója és imidzse között nem tátong nagy szakadék. Parókája valaha egy azerbajdzsáni Lego-figura tartozékát képezhette, a sárga teniszpóló pedig taxisofőri múltról árulkodik a pártállami időkből.

Ugye senkinek nem volt illúziója afelől, hogy Kamy a kultikus Facebook-himnusz után nem fog további audiovizuális bányakatasztrófákkal előhozakodni? És igen, a szőke hölgy újfent bozótvágó késsel ütött lyukat lelkünk szúnyoghálóján. A hasonszőrű videók esetében a valószerűtlen momentumok jobbára csak a play gomb lenyomása után kezdődnek el, STÁRunk azonban már a szerzemény címével megvadult kérdőjelek garmadáját szabadítja ránk. Ám mint az a dalból kiderül, csak a szótagszám okán nem a Moszkvai őrkutya vagy a Drótszőrű dakszi címet adta muzikális torzszülöttjének. A témának ugyanis annyi köze van a pitbullokhoz, mint Aradszky László célközönségének a bázisurgáshoz. Itt, kérem, az értekezés tárgya a masszív alkoholizmus, melyhez a művésznő egy süketnémák által szerkesztett rímszótárt vett igénybe. Az "úgy tántorogsz, kedvesem, mint egy kicsi bakkecske" sornál még azok is hajlamosak félrenyelni Sárkány sörüket, akik egy fregolitól szívták magukba a rímfaragás művészetét.

Mióta Fásy mester bevett szokásává vált, hogy egymás után két Apostol-dalt szerkeszt bele műsorába, elkezdtem mumifikálódni a Zeneexpressz nevezetű kulturális szarkofágban. Aki már kapott Apostol-lírát dupla dózisban, tudja, mit érezhet egy csilléket vontató felnyergelt bányamenyét. Ezért most úgy döntöttem, az Esti vigadó c. műsorral áldozom a muzikalitás oltárán:

Hogy a Kukorica Jancsinak öltözött Kredenc fellépése alatt a juhok éppen hol legelésztek, arról fogalmam sincs. Csak abban reménykedem, hogy nem voltak hallótávolságon belül egy mély szakadék közelében.

A májusfa-fetisizmusban szenvedő Sógorok egyik tagja úgy hadonászott egy feldíszített bottal, mint egy szenilis temetőcsősz. Bizonyára szemafor-jelekkel fenyegette a Nóta TV műholdját feszegető ufonautákat.

Postás Józsi egy dalt hozott antraxos boríték helyett. Legközelebb inkább ez utóbbit kérném szépen, mindennemű muzikális kommentár nélkül.

Laci betyár egy folklorisztikus freestlye-lal indított: "Amíg tudok pálinkázni elkerül a rosseb / Ráérek én leszokni majd künn a temetőbe" És ki kell ábrándítanom azon naiv lelkeket, akik szerint az általa énekelt pálinkadal kevésbé volt pusztító, mint az elhintett rímpár.

Egy pillanat erejéig azt hittem, megjött James Bond Taktaharkányból, aztán rá kellett jönnöm, hogy csak Jolly vett fel csokornyakkendőt sötét öltönyéhez.

Hogy a romapop kincsesládája kiapadhatatlan készlettel rendelkezik, azt eddig is tudtuk. Ezúttal ismét egy olyan szösszenetet szeretnénk bemutatni, melytől automatikusan bearanyozódnak a makkok a kedves olvasók lábbelijén! Van, akinek pulóvert, van, akinek iPhone-t és van, akinek videóklipet ajándékoznak születésnapjára. Bárki is legyen az évfordulót ülő Roland, már vélhetőleg első szülinapi torta mellé már zebracsíkos bőrkötésben kapta meg a Mosó Masa Mosodáját. Szerettei iránta való lelkesedése azóta sem lanyhult, Lejla művésznő pl. egy audiovizuális cunamival lepte meg őt. A környezetre az "idilli" egy enyhe kifejezés, a hupikék delfines szökőkút pl. olyasmi, amit egy kazah diszkódrogtól vizionálna az ember. A szóban forgó szerzemény maximálisan alátámasztja azt a régóta ismert tényt, hogy ebben a zenei környezetben a szövegírás a legkifizetődőbb dolgok egyike. A technokratikus államkapitalizmus kifejezés szótagolásával pl. garantáltan nem kell bajlódnunk, ellenben ismerőseink, barátaink nevét bátran belefoglalhatjuk a sorokba. Mindenesetre meghallgatnánk egy intellektuális verziót is, melyekben valahogy így hangzik a refrén: "Ezeknél az irodalmáréknál buli van, főleg amikor az Esterházy Péter ott van."