Ha van valami, amit a táncdal műfaj kapcsán biztosra vehetünk: Aradszky László még akkor is mulattatni fog, mikor célközönsége Rinyabesenyőn is birodalmi lépegetővel megy a vasárnapi nagymisére. A Hegylakó titulusra kizárólag azért nem szolgál rá, mert halhatatlan körökben kiátkozzák azokat, akik fagyikék sportzakóban merészelnek nagy nyilvánosság előtt mutatkozni. Rajongótáborával kapcsolatban már óvatosabban dobálóznánk a "fiatalos lendület" kifejezéssel, noha erről művészünk aligha tehet.
Ha csupán az általa közvetített energia határozná meg egy-egy koncertje vehemenciáját, akkor a híradók tele lennének könnygázzal feloszlatott, törő-zúzó nyugdíjashordákkal. (Persze, hevesebb vérmérsékletű fanatikusaitól így is kitelik, hogy a Nem csak a húszéveseké... című örökbecsű taktusaira élveboncolnak egy lakótelepi graffitis huligánt.) Természetesen színpadi sármja is nagyban hozzájárult, hogy a vidéki nagymamák kamikaze-mártírhalált halnának kegyeiért. Tekintete alapján egészen biztosan kimutatható a genetikai rokonság közte és az egykori TV Maci között. Színpadi manírkészlete viszont arról tanúskodik, hogy inkább a mackó hálótársához, Paprika Jancsihoz fűzik - nem is oly laza - rokoni szálak.
