Tegnap este megjelent előttem Morpheus lila zakóban és makkos cipőben, majd miután felkínálta nekem a kék pirulát, a Fásy Univerzumban találtam magam. Ádám újfent úgy ragyogott, mint a napkeleti csillag Betlehem felett, mit sem törődve vele, hogy ezekben a pillanatokban beszédtechnika-tanárok ezrei harapnak rá a ciánkapszulára.
Liszter Sanyi napszemüvegben semmiben nem különbözött egy leszázalékolt Mátrix-karaktertől. Ez azonban mit sem változtat s lényegen: a zenéjére akkor is beindulnék, ha netalántán felrúgnám a vázát a ravatalozóban.
Sláger Tibó ugyancsak intenzíven védekezett az UV-sugarak ellen. Bár a stylistje helyében én napszemüveg helyett hegesztőpajzsban engedtem volna kamerák elé.
Azon nézőket, akik szerint a színpadképtelenségből Tibó ma este mindent kihozott, Klemy bírta jobb belátásra. Mellesleg nostradamusi képességekről tett tanúbizonyságot, mikor előadta sírni fogsz című szerzeményét.
Mióta egy főzőműsorban volt szerencsém "megismerni" az emberarcú Zoltán Erikát, elhatároztam, hogy soha többé nem mondok rosszat róla. Ezúttal sem tettem, csupán szó nélkül kimentem a konyhába sörért. (Mivel elveim a Fásy Mulató közben nem engedik meg a távirányító és a füldugó használatát, az utat kúszva tettem meg, hogy jó 3-4 percet vegyen igénybe.)
A műsort a Két paraszt zárta. Ha az Animal Planet műsorainak indulna pszichedelikus különkiadása, ezek a népviseletbe öltözött bajszos szurikáták garantáltan főattrakciók lennének.
