A magyarnóta köztudottan mainstream műfaj. Hogy mást ne mondjunk, kistérségi háziasszonyok százezrei esküsznek rá: a rotyogó töltött paprikára ízfokozó jelleggel hat, ha a Jó ebédhez szól a nóta STÁRjával együtt éneklik bele a "darumadár" és az "édösanyám" kifejezéseket. Ettől függetlenül azonban - lélekre gyakorolt hatásukat tekintve - a magyarnóta klipek és az Al-kaida lefejezős videói között nem tátong nagy szakadék. (Utóbbiak talán szemernyit humánusabbak is, tudniillik, senki nem pózol rajtuk fagyikék zakóban.) Szemléltessük ezt néhány példán keresztül:
Bokor János: Szeretni csak téged...
Ilyen életellenes turbékolásnak Herman Ottó akkor sem lett volna szem- és fültanúja, ha Hitchcock madarainak párzási szokásait tanulmányozta volna. Ha nekem egy galamb - mely imént tulajdonította el Foxi Maxi csokornyakkendőjét - hasonló performanszot adna elő, zokszó nélkül kitömetném. Ezzel szemben a kishölgy még a himbálózó kaspót sem borítja rá. No, de aki hasonló blúzban képes elhagyni a parasztház tíz méteres körzetét, annak ízlésficama máris egyértelműen diagnosztizálható.
Fényes György: Jaj, de szépet álmodtam
Fényes Györgyről annak ellenére sem tudok kritikusan nyilatkozni, hogy felsőruházati termékeiben bizonyára bohócdoktori teendőknek is eleget tesz. Akár Joe Pesci karakterét is alakíthatta volna a Casinóban, a Nicky Santoro itt-a-piros-hol-a-pirosból tesz szert mesébe illő vagyonra. Nem mellesleg 0.20-nál történelmi pillanatnak lehetünk szemtanúi. A hasonszőrű klipekben a speciális effekt ugyanis hasonlóan gyakori jelenség, mint Woody Allen filmjeiben a levegőben véghezvitt forgórúgás. A Hatodik érzék utánérzés miatt azonban plágiumperrel élnék.
Máté Ottilia - Tarnai Kiss László: Kincses Kolozsváron
A magyarnóta-előadói és a tűzszerészi hivatás stresszfaktora olykor azonos szinten mozog. A csalitosban bármikor megtámadhatja őket egy feldühödött gúnár, de - saját habitusomból kiindulva - az utcán sincsenek teljes biztonságban. Én ugyanis nem átallnék ajtót nyitni előttük, majd kiadni a "Buksi, öl!" utasítást. Ennek ellenére öltözködésükben csak néhányuk preferálja a rejtőszíneket. A művész úr pl. határozottan elutasítja ezeket. (Sőt, arra is mérget vennék, hogy öltönyét egy Harbio gyárban öntötték.)
