Ha csupán az aktuális tévéműsor alapján próbálnánk definiálni, mit is ünneplünk karácsonykor, hasonló sorokkal hozakodhatnánk elő: majd 2000 évvel ezelőtt egy betlehemi istállóban világra jött egy kosarazó golden retriever, egy betörőkkel viaskodó szőke fiúcska, egy tucat slendrián módon animált rénszarvas, valamint egy hagymásbabos serpenyővel verekedő olasz színészpáros. Szerencsére az előző összeállítás után is akadnak még STÁRok, akik felhívják figyelmünket az ünnep valódi mibenlétére.
Jolly: Karácsony éjjelén
A Románcok egykori frontembere eddig úgy élt emlékezetünkben, mint egy konstans szerelmi bánatban szenvedő STÁR, akit csökevényes taraja miatt ebrudaltak ki a Leningad Cowboysból. A sebzett szívű dzsigoló imidzst maga mögött hagyva, művészünk a következő dal bevezetőjében egy nukleáris rakéta robbanófejébe csomagolja a karácsonyi szeretetet. Mi pedig karikásostorral sem tudjuk elűzni a körénk sereglő Disney-őzeket.
Roberto, a mulatós masszőr: Gyújts egy gyertyát
Karácsonykor a masszázsszalonok is ünnepi áhítatban konganak az ürességtől. Ezzel önmagában még nem lenne probléma, azzal viszont annál inkább, hogy ez az időszak olykor művészi ihletet ad a szakma képviselőinek. Értjük mi, hogy kedvenc masszőrünk megpróbálta színültig tölteni lelkünket 40 fokos kerítésszaggató békességgel... Ám ebbéli kísérletét már a "hull a hó, odakinn most minden nyugtató" sor után is bátran illethetjük a "kontraproduktív" jelzővel.
Köteles István: Magányos szenteste
Apróbb módosításokkal lásd az előző előadónál írottakat. Ha ezt a dalt valamilyen oknál fogva díszdobozos maxiként piacra dobnám, egy pár füldugót és egy - nomen est omen alapon - egy strapabíró vontatókötelet is csomagolnék a lemez mellé.
