Hosszas hallgatásomat kompenzálandó, ezúttal különösen szuggesztív összeállítással hozakodom elő. A két videó első blikkre semmi szokatlan elemet nem tartalmaz, megtekintésük csupán a szokásos mellékhatásokkal (mocsárláz, Mária-jelenések, harakiri disznólábbal) járhat - gondolhatnánk naivan. A play gomb lenyomása után nem lehet kétségünk afelől, hogy az ezeket tartalmazó kazettát mindeddig szkafanderes emberek tárolták egy "biohazard" feliratú tartályban.

Kothencz Lali: Boldog szülők dala

Kothencz Lali olyan, akár a pápamobil elfűrészelt fékcsővel: lehet, hogy lassú és komótos, mégis alkalmas közlekedési katasztrófa előidézésére. Ezúttal a (nagy)apaság örömeit feszegeti mulatós taktusok közepette, ami - valljuk be - a maga módján nagyon is szívet melengető gesztus. Ha azonban belegondolunk, mindez milyen hatással járhat a kis jövevény muzikalitására, félő, hogy képtelen lesz megkülönbözteti egy hárfaszólót egy tökgyalu hanghatásaitól.

Matyi és a hegedűs: Kocsmadal

Úgy tűnik, Matyiék nem akartak elsüllyedni a mulatós sablonformációk pörköltes lábasában, ezért fellőtték a szürrealizmus jelzőrakétáját. A 0.23-nál felcsendülő dubstepbetét azonban már olyasmi, ami már a mentálisan legedzettebb szaktekintélyekre is képes a meglepetés erejével hatni. (Főként, mert megjelenik lelki szemeik előtt az erre zúzó naposcsibék és gácsérok hada.) Szerencsére a Republicos refrén visszarántja őket a régi kerékvágásba, és megakadályozza, hogy fenékig kiigyák a fagyállós flakont. Mellesleg a presszó vendégei láthatóan komolyan vették a dresscode intézményét: egy hasonló környezetben a micisapka hiánya legalább olyan szembetűnő, mint egy usankás antilop a szavannákon.