A napkeleti bölcseket a csillag, engem a Nóta TV műholdja vezetett el a kis Jézushoz december 24-én. Mondanom sem kell, hogy ők jártak jobban. Ugyanis a karácsonyi mulatós műsorok koncepciója nem más, mint hogy az egész évben pörgő, temetéseken is hejehujázó STÁRok ilyenkor egy csípőprotézises lajhár modorában énekelnek áhítatos(nak szánt) dalokat.
Fásy Ádám karácsonyra való tekintette nem csak lelkét, szemgolyóit is ünneplőbe öltöztette egy SZTK-keretes szemüveg jóvoltából. Van, akinek határozottan előnyösen áll a hasonló viselet. Nos, a Mester hangsúlyozottan nem ez a kategória.
Az Apostol fehér szakállú frontembere talpig pirosban jelent meg a publikum előtt, azonban egy mikulás-imitátorversenyen még a kétévesek is kifütyülték volna. Emberünk sokkal jobban emlékeztetett egy perui drogbáróra, aki a mesterlövészeket megtévesztendő, egy kád paradicsommártásban éli mindennapjait. Azonban a látványnál sokkal megdöbbentőbb volt az a tény, hogy rázendített a Kiskarcsony-nagykarácsonyra. Legközelebb talán a Boci-boci tarka is megérne egy hasonló műgonddal kivitelezett megaláztatást.
Mikor ezt követően Király Viktor belekezdett a Jingle Bellsbe, a konyhába menekültem azzal a célzattal, hogy egy tál rumpuncsba fojtom magam.
Mire visszatértem, már az Eszem-iszom, dínom-dánom c. médiatörténeti diszkóbaleset ment. Bunyós Pityu egy virtigli mulatósdallal indított, ami annyi viszonyt ápolt a karácsony intézményével, mint a műsorvezető inge. Bunyós virágmintás felsőjétől ugyanis nem csak kötőhártya-gyulladást, de szénanáthát is kaptam.
Ezek után a Dupla Kávé pályázott a banális karácsonyi dalok olimpiájának aranyérmére.
Aztán következtek azok a STÁRok, akik a magányosan töltött ünnepről énekeltek egy kitagadott basset hound-tekintetével. A Szega és Fredó duó produkciója alatt kis híján harakirit követtem el egy rúd szikkadt bejglivel.
