A 90-es évek közepén a mulatós kultusz a fiatalabb korosztály képviselői között csak azokat érintette meg, akik Nutella helyett gulyáskrémet tettek reggeli palacsintájukba. Még azokban a vidéki diszkókban is 2Unlimitedre és Culture Beatre pörögtek, ahol több sérülés származott gúnártámadásból, mint a hagyományos tettlegességből. Jó okunk van feltételezni, hogy Tekknő Miki kulturális forradalma nélkül Jolly és Kis Grófo most jegykezelőként dolgozna, a Jó Laci betyár pedig hormonzavaros kócsagot alakítana egy Tüskevár-remakeben. A mulatós kollektíva tehát minimum tokaszalonnából emelhetne oltárt STÁRunknak, amiért az elsők között ötvözte a mulatóst és a sulidiszkós dancefloort. Ehhez társultak a tanyasi lét szépségeit ecsetelő dalszövegek, melyekre egy valamirevaló klimaxos irodalomtanárnő csak ennyit fűzött hozzá: "Bár az Anyám tyúkját tudnátok ennyire betéve!". Bár az időutazással kapcsolatos kutatások még gyerekcipőben járnak, szívesen visszamennénk, és Ihos József Életműdíjjal jutalmaznánk meg akkori énünket, amiért nevetni merészelt az Álmom egy tanya vagy a Böllérrap sorain. Ez ugyanis napjainkban elképzelhetetlen lenne anélkül, hogy előzőleg ne töltsünk el pár órát egy holland reggae-zenekar próbatermében. Ettől függetlenül azonban kedvenc Kaczor Feri kesztyűsbábunkat is hajlamosak lennénk zaciba adni, ha egy szombat estét újra eltölthetnénk 1995-ben, és fennhangon üvölthetnénk, hogy "Jaj, de messze van idebordó..."