Az irreálisan hosszú szünet után - amit a jövőben igyekszem nem megismételni - egy ellentmondásos jelenséget szeretnék bemutatni. Bár a lagzis zenekar intézményét mindenki ismeri, többnyire mégis meghökkentőbb, mint a mocsári lidércfény vagy a poltergeist-aktivitás. Noha ez utóbbi néha egy és ugyanaz, mint a címben foglalt csoportosulás tevékenysége. A különbség a kettő között csupán annyi, hogy egy lebegő merőkanálszett képtelen a násznépet össznépi vonatozásra bírni.

Ez utóbbi csoportosulásnak is megvannak a kötelező tartozékai. Mint pl. egy rakás kirúzsozott fogú, középkorú asszony, akik arcunk csipkedése közepette ilyen mondatokkal traktálnak minket: "Jaj, Jánoska (vagy egyéb téves keresztnév), úgy megnőtté'! Még emlékszem rád, mikor a Pucsek Jóska bácsiéknál meghúztad a malac farkát." Miután képzeletben már csörgőkígyót helyeztünk retiküljébe, óhatatlanul előhozakodik az aduásszal: "És te mikor készülsz házasodni?" Beláthatjuk, a kérdéssorozatot követően általában rendre ugyanaz a mondat fogalmazódik meg bennünk ("mégis, ki a reteknek tetszik lenni?"), ám ezt nem illendő kimondani.

És bár többnyire egyszerre gyötri őket lumbágó és idegbecsípődés, a lagzis zenekar attrakciója felér számukra egy Jézus által prezentált "kelj fel és járj"-jal. A formáció általában nagy gondot fordít a névválasztásra, így sorsolás előtt többször is megrázogatják az a kalapot, melybe előzőleg az Alfa, a Joker, a Revans, a Főnix, vagy a Nosztalgia feliratokat dobták bele. A zenekar legfeljebb négy tagból állhat, melynek nem csupán a gázsi elosztásánál van jelentősége. A hasonszőrű formációk átlagéletkora legjobb esetben is 55 év, a mentőautók pedig legjobb esetben is csak egyetlen defibrillátorral rendelkeznek.

Az együttes legszuggesztívebb tagja törvényszerűen a frontember. Az illető elmaradhatatlan kelléke a bajusz, továbbá a kockás kardigán, melyet a Kalauz Divatmagazin 1964-es kiadásából nézett ki magának. Kizárólag az orrszőrzet általi hangképzésben hisz, énekhangja olyan, mintha maga Kabos Gyula dalolna egy öblös dunsztosüvegbe. A zenekar az obligát mulatós dalok mellett nem idegenkedik a magyar könnyűzene egyes örökbecsűinek felidézésétől sem. A hallgatóság konzervatívabb és ittasabb hányada ezt a legritkább esetben sem fogadja lelkesedéssel. (Legalábbis hasonszőrű kritikái erre utalnak: "A te muskátlis kisablakot toljátok, különben a lábdobba hugyozok!") A merészebbek olykor külföldi slágereket is becsempésznek a setlistbe, feltéve, ha az asszony otthon gondosan lejegyzetelte a Denszingkvín dalszövegét.

És hogy tiszában legyünk a One Man Army kifejezés jelentésével (Kérem, "EZ a szanaszét baszott rock'n'roll")