A blogban felvonultatott STÁRok aurája jobbára olyannyira fényes, hogy hegesztőszemüvegen át is helyrehozhatatlan károkat okoz az ember retinájában. (A naiv nézelődő jobbára csak azért nem téveszti össze őket egy Szűz Mária-jelenéssel, mert Jézus anyja sosem hordott ízléstelen sportzakót.) Nem csoda hát, ha a befogadó figyelme olykor-olykor átsiklik a háttértáncosok felett. Talán ennek tudható be, hogy a - jórészt - hölgyek előszeretettel kapálóznak, akár bányatóba fulladni készülő fürdőző. No, de még mielőtt a koreográfiák boncolgatásába kezdünk, vizsgáljuk meg a főbb típusaikat!

1. Ugribugri cicalány

Egyértelműen a leggyakoribb típus, ugyanakkor vérbeli amazon. Általában ugyanis egyszerre vív ádáz harcot az ütemekkel és a kilókkal. Szobája polcán általában válogatott díjak sorakoznak - többnyire az általános iskolából, pl. amikor madarak és fák napján megnyerte a gólyalábas ugrókötélversenyt. Produkciója igen komplex, a thai chitől az almaszüreten át a szimpla kalimpálásig megannyi elemet bemutat.

2. Sukár cigánylány

Első blikkre úgy fest, mint egy farsangi buli résztvevője, ahol mindenki Szaffinak öltözött. Ebben a kategóriában bizony a mackóalsó legalább akkora tabu, mint a Buffalo cipő. Más kérdés persze, hogy a hölgyek szoknyájáról csak a teljesen egészséges lelkületű nézők nem asszociálnak egy tukánokkal teleszórt dögkútra. A mozgáskultúra kevésbé változatos, mint az első kategória esetében, ugyanakkor jóval vehemensebb is. Ha hihetünk a pillangóeffektus-elméletnek, egy hasonló szoknyarázogatás hatására egy-egy toronyház garantáltan összedől az Okinava-szigeteken.

3. Társastáncosok

A nagybetűs retró színpadi manifesztumai. Aki hasonló művészi kompániát vonultat fel maga mögé, attól kitelik, hogy személyesen ismeri Lottó Ottót és a Skála Kópét. Megfelelően gyötrelmes zenei aláfestéssel (ami az esetek 99,9%-ában adott) egy hasonló csoport könnyedén felidézheti bennünk a Lovakat lelövik, ugye? c. alapvetés kulcsjeleneteit.