Mulatós, avagy sírva visít a magyar

Bár a következő videó önmagában nem feltétlenül vág a blog profiljába, azért mégis csak felbukkannak benne ide illő elemek. Ráadásul a maga öt percével is van annyira megrázó, mint a Táncos a sötétben. Aki képes János apostolt meghazudtoló látomásokra, bizonyára lepergett már lelki szemei előtt egy We Are The World-kaliberű kollaboráció a mulatós műfaj nagyjaival. (Hasonló esetben a karitatív cél nem lehet más, mint a száj és körömfájás, valamint a kólika áldozatainak megsegítése.) Nos, a Lemezbörze (Plusz) magazin nem volt rest összetrombitálni a hazai zenei élet legkülönfélébb képviselőit, épp hogy Sebő Ferenc nem állított be a felvételre tekerőlantjával. Nos, valahogy így jött létre minden idők egyik legszuggesztívebb himnusza... Bár a refrén teljességgel lehengerlő, ha esetleg marad még lelki erőnk, 1.45-től koncentráljunk keményen! Aki észreveszi a vágást Kalapács Bivi és a Dupla Kávé között, negyven évre szóló munkaszerződést kap a DreamWorks stúdiótól.

(A videót adatvédelmi okokból nem lehet beágyazni, úgyhogy itt tessenek megtekinteni!)

Az aposztrófok királya, Fásy Mester az alábbiakban atyai érzéseit tolmácsolja - valljuk be, a maga módján megható módon.

És énekeljük együtt:

Néha félek én, hogy felnőtt leszeeee' / Mindig boldog vagyok, hogy boldog leszeeee'

Néha bánt majd a sors, néha nehéz az úúúúút / Lesz, hogy bolyong a szíved maj' céltalanúúúúúú'

(Refrén, disznóperzselőket a magasba!)

Az irreálisan hosszú szünet után - amit a jövőben igyekszem nem megismételni - egy ellentmondásos jelenséget szeretnék bemutatni. Bár a lagzis zenekar intézményét mindenki ismeri, többnyire mégis meghökkentőbb, mint a mocsári lidércfény vagy a poltergeist-aktivitás. Noha ez utóbbi néha egy és ugyanaz, mint a címben foglalt csoportosulás tevékenysége. A különbség a kettő között csupán annyi, hogy egy lebegő merőkanálszett képtelen a násznépet össznépi vonatozásra bírni.

Ez utóbbi csoportosulásnak is megvannak a kötelező tartozékai. Mint pl. egy rakás kirúzsozott fogú, középkorú asszony, akik arcunk csipkedése közepette ilyen mondatokkal traktálnak minket: "Jaj, Jánoska (vagy egyéb téves keresztnév), úgy megnőtté'! Még emlékszem rád, mikor a Pucsek Jóska bácsiéknál meghúztad a malac farkát." Miután képzeletben már csörgőkígyót helyeztünk retiküljébe, óhatatlanul előhozakodik az aduásszal: "És te mikor készülsz házasodni?" Beláthatjuk, a kérdéssorozatot követően általában rendre ugyanaz a mondat fogalmazódik meg bennünk ("mégis, ki a reteknek tetszik lenni?"), ám ezt nem illendő kimondani.

És bár többnyire egyszerre gyötri őket lumbágó és idegbecsípődés, a lagzis zenekar attrakciója felér számukra egy Jézus által prezentált "kelj fel és járj"-jal. A formáció általában nagy gondot fordít a névválasztásra, így sorsolás előtt többször is megrázogatják az a kalapot, melybe előzőleg az Alfa, a Joker, a Revans, a Főnix, vagy a Nosztalgia feliratokat dobták bele. A zenekar legfeljebb négy tagból állhat, melynek nem csupán a gázsi elosztásánál van jelentősége. A hasonszőrű formációk átlagéletkora legjobb esetben is 55 év, a mentőautók pedig legjobb esetben is csak egyetlen defibrillátorral rendelkeznek.

Az együttes legszuggesztívebb tagja törvényszerűen a frontember. Az illető elmaradhatatlan kelléke a bajusz, továbbá a kockás kardigán, melyet a Kalauz Divatmagazin 1964-es kiadásából nézett ki magának. Kizárólag az orrszőrzet általi hangképzésben hisz, énekhangja olyan, mintha maga Kabos Gyula dalolna egy öblös dunsztosüvegbe. A zenekar az obligát mulatós dalok mellett nem idegenkedik a magyar könnyűzene egyes örökbecsűinek felidézésétől sem. A hallgatóság konzervatívabb és ittasabb hányada ezt a legritkább esetben sem fogadja lelkesedéssel. (Legalábbis hasonszőrű kritikái erre utalnak: "A te muskátlis kisablakot toljátok, különben a lábdobba hugyozok!") A merészebbek olykor külföldi slágereket is becsempésznek a setlistbe, feltéve, ha az asszony otthon gondosan lejegyzetelte a Denszingkvín dalszövegét.

És hogy tiszában legyünk a One Man Army kifejezés jelentésével (Kérem, "EZ a szanaszét baszott rock'n'roll")

Eredeti foglalkozását tekintve Roberto a hazai mulatós szcéna legnagyobb paradoxona. Szerzeményei ugyanis olyan reumás csomókat generálnak ízületeinkben, hogy egy T90-es tank lánctalpai sem lennének képesek őket fellazítani. Legújabb videóklipje láttán pedig egy homoki vipera is jó eséllyel idegbecsípődést kapna. Az alkotók mellesleg újfent kitettek magukért, így bizonyára a kamera tulajdonosa sem haragszik, amiért a stáb letörölte a kuvaszvöcsöki murcifesztiválon dokumentált képsorokat. A videó akciódús, akár Bálint Gazda kertészeti rovata az Ablakban, azért egy-két kifogásolható elem mégis akad. Egy Roberto-kaliberű férfiúra ugyanis legfeljebb egy olyan szellemlány lenne hajlandó ráfanyalodni, mint Kayoko az Átokból. Mindemellett a napszemüvegen ide-oda futó piros fénycsóva fájó hiányát is kénytelenek vagyunk megemlíteni. (Azt ugyanis önmagában még elnéztük volna, hogy a STÁR frizurájának elkészítésénél egy naposcsibe ült modellt a hajszobrásznak.)

BREAKING! Ezt pedig az Amnesty International "nóta" munkacsoportjának videótárjából szivárogtatták ki a Wikileaks hackerei: