Mulatós, avagy sírva visít a magyar

A blogban felvonultatott STÁRok aurája jobbára olyannyira fényes, hogy hegesztőszemüvegen át is helyrehozhatatlan károkat okoz az ember retinájában. (A naiv nézelődő jobbára csak azért nem téveszti össze őket egy Szűz Mária-jelenéssel, mert Jézus anyja sosem hordott ízléstelen sportzakót.) Nem csoda hát, ha a befogadó figyelme olykor-olykor átsiklik a háttértáncosok felett. Talán ennek tudható be, hogy a - jórészt - hölgyek előszeretettel kapálóznak, akár bányatóba fulladni készülő fürdőző. No, de még mielőtt a koreográfiák boncolgatásába kezdünk, vizsgáljuk meg a főbb típusaikat!

1. Ugribugri cicalány

Egyértelműen a leggyakoribb típus, ugyanakkor vérbeli amazon. Általában ugyanis egyszerre vív ádáz harcot az ütemekkel és a kilókkal. Szobája polcán általában válogatott díjak sorakoznak - többnyire az általános iskolából, pl. amikor madarak és fák napján megnyerte a gólyalábas ugrókötélversenyt. Produkciója igen komplex, a thai chitől az almaszüreten át a szimpla kalimpálásig megannyi elemet bemutat.

2. Sukár cigánylány

Első blikkre úgy fest, mint egy farsangi buli résztvevője, ahol mindenki Szaffinak öltözött. Ebben a kategóriában bizony a mackóalsó legalább akkora tabu, mint a Buffalo cipő. Más kérdés persze, hogy a hölgyek szoknyájáról csak a teljesen egészséges lelkületű nézők nem asszociálnak egy tukánokkal teleszórt dögkútra. A mozgáskultúra kevésbé változatos, mint az első kategória esetében, ugyanakkor jóval vehemensebb is. Ha hihetünk a pillangóeffektus-elméletnek, egy hasonló szoknyarázogatás hatására egy-egy toronyház garantáltan összedől az Okinava-szigeteken.

3. Társastáncosok

A nagybetűs retró színpadi manifesztumai. Aki hasonló művészi kompániát vonultat fel maga mögé, attól kitelik, hogy személyesen ismeri Lottó Ottót és a Skála Kópét. Megfelelően gyötrelmes zenei aláfestéssel (ami az esetek 99,9%-ában adott) egy hasonló csoport könnyedén felidézheti bennünk a Lovakat lelövik, ugye? c. alapvetés kulcsjeleneteit.

Ugye mindenki emlékszik még Ferire, akinek anyósa nem csupán külsőségekben ápolt rokonságot egy jól megtermett kullanccsal? Ám hősünk - ahelyett, hogy bekente volna sportkrémmel, majd csipesszel esett volna fejének - nem átallott a mamát hanganyagain is szerepeltetni. Nos, a jó anyós vélhetőleg már egy párhuzamos dimenzióban hallatja dromedár-orgánumát, Ferink azonban a mai napig aktív. A friss videó alapján bátran állíthatjuk: a bajszos szeszegér az évek során sem lett a Jehova Tanúi Egyház aktivistája. Most, hogy a Wu2 csillogás eltűnt a hajából, akár Nagy Feró-dublőrként is maradéktalanul megállná a helyét. Csakhogy STÁRunknak eszébe nem jutna holmi csillebérci lakossági punkot énekelni! Megmaradt ő három nagy szenvedélyénél: a cserszegi fűszeresnél, a mulatós zenénél és a kistérségi butikos hölgyeknél. (Biztosra vehető, hogy ezek közül kettő rendszeresen megadatik neki.)

Egykor:

Napjainkban:

Bár nem feltétlenül mulatós, mindenképpen ide kívánkozik az ország Vili bácsijának debütáló videóklipje. A dal címe megtévesztő lehet, a "bórkóstoló" kifejezés ugyanis többnyire valamiféle minőségi nedű megízlelésére enged következtetni. Hasonló víziók előidézésére alkalmas szellem azonban legfeljebb egy Boráros téri hajléktalan palackjából szabadulhat ki. Művészünk ennek ellenére zavarba ejtő hitelességgel hozza a köszönteni induló falusi alkoholbogár karakterét. Minden álmom, hogy vasárnapi ebéd után egy hasonszőrű apósjelölt kínálgassa nekem rézgálicból főzött házipálinkáját.

Hosszas hallgatásomat kompenzálandó, ezúttal különösen szuggesztív összeállítással hozakodom elő. A két videó első blikkre semmi szokatlan elemet nem tartalmaz, megtekintésük csupán a szokásos mellékhatásokkal (mocsárláz, Mária-jelenések, harakiri disznólábbal) járhat - gondolhatnánk naivan. A play gomb lenyomása után nem lehet kétségünk afelől, hogy az ezeket tartalmazó kazettát mindeddig szkafanderes emberek tárolták egy "biohazard" feliratú tartályban.

Kothencz Lali: Boldog szülők dala

Kothencz Lali olyan, akár a pápamobil elfűrészelt fékcsővel: lehet, hogy lassú és komótos, mégis alkalmas közlekedési katasztrófa előidézésére. Ezúttal a (nagy)apaság örömeit feszegeti mulatós taktusok közepette, ami - valljuk be - a maga módján nagyon is szívet melengető gesztus. Ha azonban belegondolunk, mindez milyen hatással járhat a kis jövevény muzikalitására, félő, hogy képtelen lesz megkülönbözteti egy hárfaszólót egy tökgyalu hanghatásaitól.

Matyi és a hegedűs: Kocsmadal

Úgy tűnik, Matyiék nem akartak elsüllyedni a mulatós sablonformációk pörköltes lábasában, ezért fellőtték a szürrealizmus jelzőrakétáját. A 0.23-nál felcsendülő dubstepbetét azonban már olyasmi, ami már a mentálisan legedzettebb szaktekintélyekre is képes a meglepetés erejével hatni. (Főként, mert megjelenik lelki szemeik előtt az erre zúzó naposcsibék és gácsérok hada.) Szerencsére a Republicos refrén visszarántja őket a régi kerékvágásba, és megakadályozza, hogy fenékig kiigyák a fagyállós flakont. Mellesleg a presszó vendégei láthatóan komolyan vették a dresscode intézményét: egy hasonló környezetben a micisapka hiánya legalább olyan szembetűnő, mint egy usankás antilop a szavannákon.

A mulatós STÁRokkal kapcsolatos biológiai/kémiai fejtegetésemet mérőeszközök hiányára és bátortalanságra hivatkozva mindeddig hanyagoltam. (Ember legyen a talpán, aki ki merne tépni egy szálat Laci betyár bajszából csak azért, hogy bizonyítsa genetikai rokonságát a mongúzokkal.) Annyit azonban egészen biztosan kijelenthetek, hogy Klemy az elmúlt években nem került kapcsolatba a formaldehid nevezetű vegyülettel. Ellenben fény derült abbéli szuperképességére, hogy egyetlen esztendő leforgása alatt ötöt képes öregedni.

2007-ben művészünk úgy festett, mintha imént szabadult volna a csirkekeltetőből.

2011-re azonban már úgy festett, mintha a Négy Mancs-aktivisták az imént szabadították volna ki a szájából az évekre bent felejtett tömőcsövet.

Aktuális STÁRunk neve olyannyira összenőtt a Duna TV Kívánságkosarával, mint a vérfarkasok szemöldöke. Szerzeményei amolyan virtuális lépfeneként funkcionálnak, mellyel egyes családok Irma napon tömegesen bombázzák a két faluval odébb lakó nagymutert. Mindenképpen művészünk javára írandó, hogy csak ímmel-ámmal vetemedik "szemeidben kicsírázott a halovány kardvirág" kaliberű ömlengésekre, ő ugyanis sokkal inkább a tájleírásra specializálódott. Gábort még az sem tudná kizökkenteni az erdélyi természet általi ihletettségéből, ha közben egy feldühödött anyamedve csócsálná a fél arcát.

Persze színpadi imidzsében ezzel sem tudna végzetes kárt tenni, mint ahogy a graffiti sem igazán képes elcsúfítani a vasúti zajvédő falat. A probléma ott kezdődik, hogy a tar fejtető és a copf uniója csak közfeladatot ellátó, bírság kiszabására jogosult személyek esetében minősül bocsánatos bűnnek. Ám azt hiszem, Tamás Gábor esetében szemet hunyhatunk efelett, ugyanis benne van a pakliban, hogy hajhagymáitól egy harcos kedvű szirti sas szabadította meg. És könnyen lehet, hogy ugyanaz a példány, mely jó öt-hat évtizeddel korábban egy NDK-s ajándékkosárban fészket rakott, és kiköltötte őt.

És természetesen ő sem bírta ki, hogy ne bolygassa a megannyi megpróbáltatást megért Quimby-slágert:

Ugye, mindenki fel tudja idézni a költséghatékony sci-fik/horrorok azon jelenetét, amikor a kisvárosi tahó odamegy az űrlényhez/génkezelt rovarhoz, és így szól hozzá: "hé, seggfej, tegnap volt Halloween!" Nos, egy hasonló találkozásnak többször van pozitív kimenetele, mint amikor mulatós (körökben mozgó) STÁRok szarrá játszott slágereket magyar szöveggel látnak el. Ha létezik valaki, aki Lui és Pataky Attila vonatkozó produkciói után még kételkedne ebben (remélhetőleg ilyen kreatúra még Dr.. Moreau laboratóriumában sem leledzik), annak itt a Magic Of Music. A formációt három húszas éveiben leledző fiatal alkotja, amit egy laikus meglehetősen hitetlenkedve fogadna. Tudniillik, hasonló sorok feléneklésének az Alzheimer-kór alapvető feltétele. (Még ha a szöveg nem is feltétlenül az ő lelkükön szárad.)

Egyes elméletek szerint a mulatós színtér korántsem valóságos, csupán egy böllérek által kifejlesztett Mátrix részét képezi. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a STÁRság és a napszemüveg intézménye megbonthatatlan egységet alkot. Az efféle színpadi viselet esetében rendeltetésszerű használatról aligha beszélhetünk... hacsak nem hadonászik valaki az első sorban egy hegesztőpisztollyal vagy egy UV-sugarakat lövellő kolbásszal. A napszemüveg egyedüli funkciója - legalábbis mulatós előadók esetében - tehát nem lehet más, mint hogy növelje a színpadi imidzs humorfaktorát. No, de kinek jutna eszébe még egy réteg betonnal megerősíteni a Kínai Nagyfalat? Lássuk a legszemléletesebb példákat!

Akiknél a napszemüveg magától értetődő viselet:

L'amour együttes

Meg nem erősített hírek szerint Csonka Didi puszta fogínyével ejtett halálos sebet a szülész-nőgyógyászon, aki világrajötte után le akarta venni róla a sötét szemüveget. Bár érzéseink szerint az ominózus kellékkel egy fajta szicíliai életérzést szeretne a produkcióba csempészni, sokkal inkább asszociálnánk róla egy juhászbojtár által rajzolt X-Men karakterre.

Bódi Guszi

A nagyecsedi Penge napszemüveg nélkül olyan lenne, mint egy magyarnóta klip muskátli nélkül. Guszti szeme immár olyannyira megszokta a sötétséget, hogy alkalomadtán egy vak fülesbagolynak is felajánlhatná retináit. (Kiváltképp, hogy szemüveg nélkül megannyi közös külső vonást is ápol ezzel a fajjal.)

És akiknél a napszemüveg legkevésbé sem obligát kellék:

Komáromi Pisti

Íme az élő példa rá, hogy egy maréknyi fröccsöntött műanyag a törvény szolgájából is képes Terminátort csinálni. Igaz, ő nem fegyverekkel, hanem hangszálaival likvidálja célpontjait. És bár a Steve Wonderes fejmozgás automatikusan vakságra utal, egyértelmű, hogy itt inkább a siketség esete forog fenn.

Sláger Tibó

Tibó ízig-vérig magyar mivoltát eszünk ágába nem lenne megkérdőjelezni. Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy a "ne tetézd!" felszólítás jelentésével ezzel együtt sincs tisztában. Vagy ha nagyon is tisztában van vele, akkor bátran kijelenthetjük: egyetlen olyan jóakaróval sem rendelkezik, akinek figyelembe venné építő jellegű kritikáit.